Mindent bele!

Korábban már sok változatát teszteltük a Toyota C-HR-nek, járt nálunk a korai 1,2 turbo benzines darabok közül kevésbé felszerelt modell és a modellfrissítés utáni, közepesen felszerelt darab is. Most megnéztük milyen, amikor minden belekerül, ami jelenleg elérhető.

Természetesen változatlan a vagány, sportos kinézet. a WRC-szerű szárny a hátsó ablakon még mindig kissé szokatlan hatást kelt egy hibrid crossovertől, de becsületére legyen mondva, hogy az erősebb motorral szerelték fel. A fiatalos formavilág napjaink divatját követi, az ugrásra kész forma elsősorban a fiatalokat próbálja megfogni. A letisztultabb forma, ebben a kolbász-zsír-metál színben egész megnyerő, sokat dob a fekete/szürke/fehér autók világán, ha néha egy kis színt visznek bele.

A gyöngyházmetál szín igazán a napon adja ki a teljes árnyalatát, akkor viszont szépen pompázik. A felniken található, már-már küllőkre emlékeztető formavilág is illeszkedik a designhoz – bár szerintem a fekete felnik nem szépek – ez mégis egész jól mutat.

Executive VIP felszereltségről beszélünk, a nagyobb motoron kívül is mindennel felszerelték az autót, ami elérhető. Apró gesztus, hogy amikor az autóhoz közelítünk, az utastérben világítás gyullad, kihajtja a tükröket, amelyekből két parányi projektor az autó mellé vetíti a Toyota C-HR feliratot. Apróság és valójában csak sötétben van jelentősége, mégis szívet melengető. Az első ajtó feltárulása után a Selection modellnél már kipróbált vastagabb, fotelszerűbb ülésekbe huppanhatunk bele.

Elektromosan állítható, deréktámasszal felszerelt, napabőr – mi több, vajszínű ülőfelülettel ellátott – egészen kényelmes ülések ezek. A világos ülőfelület sokat emel az utastér szánvilágán, nem annyira sötét a belső, ezáltal a hátsó üléseken is tágasabbnak tűnik a hely. Természetesen a forma nem változott meg, ennek megfelelően az első helyekre könnyű a bejutás és megfelelő a helykínálat, a hátsó ülések továbbra sem élveznek prioritást, oda nehéz a ki-beszállás is, a kilátás sem túl jó, de bent egész élhetően elférni.

Kissé szokatlan a mai autók között a becsapódó ajtó „doboz” hangja – egy kicsit visszahoz a gyermekkori emlékeimből, a Wartburg „BONG” hangot hallató ajtajaira asszociálva. Természetesen ennyire nem drasztikus a helyzet, de hasonló, nyers, lemez hanghoz van „szerencsénk”. Az első ülések tényleg roppant kényelmesek és a világos belső remekül harmonizál a vidám külső színnel, de az Executive VIP felszereltségnél hátra, középre is juthatott volna legalább egy könyöklő.

HUD nincs, de a gyári GPS remekül működik, a JBL HiFi is szépen szól, de az igen borsos felárat szerintem nem éri meg – a sima, gyári Toyota HiFi is egészen kellemesen és élvezhetően működik.

A csomagtartóban lévő mélynyomó sem dob annyit az élményen, hogy megérje a felárat – és ezzel nem a JBL-t szólom le, hanem a gyári HiFi is igen jól sikerült.

Az első ülések fűthetősége mellett kormányfűtés is van, ami igen kellemes a téli időben, gyorsan és megfelelő hőmérsékletre melegíti fel a kormány lényeges részeit. Az utastérben még mindig rengeteg a lakk-fekete műanyag felület – szerintem ez már divatjamúlt és sosem volt igazán praktikus. A nagyobb motornak köszönhetően a motortérben éppen annyival kevesebb a hely, hogy az autó akkumulátora – nem a hibrid, hanem a „kicsi” – hátraszorult a csomagtartóba. Ezzel értékes litereket véve el az amúgy sem hatalmas csomagtérből – amiket inkább áldoznék egy pótkeréknek, hiszen ezek hiányában már akadtak problémáim sajnos.

A két literes motorral értelemszerűen a teljesítmény is több, a korábbi tesztben ezt már részleteztük. A CVT váltón lévő manuális váltási lehetőség inkább csak placebo-hatást vált ki, mintsem valódi váltásélményt adna – szerintem felesleges. A jármű sportos úttartása változatlan, a kissé sprőd rugózás is azonos a korábban tesztelt modellek tulajdonságával, még éppen nem kényelmetlen, megfelel a crossover szellemiségnek. A nagyobb motor többletfogyasztása sem vészes, a tesztút alatt – nagyrészt városi használattal – 4,8 liter körüli átlagfogyasztást produkált 100 km-re vetítve, ami 100 km/h-s tempónál 5,3-5,5 liter, autópályán, 130 km/h tempóval pedig 6,5 liter.

Ezeket az értékeket óvatos lábbal lehet elérni, ha az ember kicsit kevésbé figyel oda, nem úgy rekuperálgat az autóval, akkor a nagyobb hengerűrtartalom miatt hamar 6,5-re ugrik a városi átlag is. Természetesen ez mit sem változtat a Toyota Hibrid elnyűhetetlenségén, nincs turbó, nincs kettős-tömegű lendkerék, a CVT örökéletűségéről pedig már fél millió kilométer fölött futott, taxis Priusok is ódákat tudnak zengeni. Természetesen többet fogyaszt a nagyobb motor, mint az alap 1,8-as, de a különbség annyira nem szignifikáns – tény, az erőtöbbletből sem sokat érzékelni – ez nem tűnik ugyanannak a 180 lóerőnek, amit egy turbodiesel tud.

A legmagasabb felszereltség része az automatikus, kanyarfényszóró is, ami becsülettel teszi a dolgát, de túl nagy szükségét nem éreztem. Nagyjából ugyanígy voltam a parkoló automatikával is – az autót remekül ellátták radarokkal, kamerákkal, tükrökkel, a borzalmas kilátást ellensúlyozandó ezekkel remekül lehet navigálni, akár a legszűkebb parkolóhelyekre is – ahova az automatika egészen biztos, hogy nem parkolna be.

Igen, az A, B és C oszlopok nagyon vastagok, a hátsó és oldalsó ablakok pedig szinte lőrésnyik, azokon kilátni alig lehet. Sajnos ez egyre általánosabb az autógyártásban, mondhatni, hogy ez is része a mai trendeknek, a kategória teremtő Nissan Juke is ilyen.

A 12 millió Forint fölé kúszó vételár elsőre igen borsosnak tűnik, de ha megtetszett a modell ezzel a felszereltséggel, érdemes figyelni a reklámokat, mert gyakoriak az akciós modellek és alkalmasint jelentős kedvezménnyel – vagy kedvezményes hitellel – lehet elhozni egy ilyen autót. Köszönöm a tesztautót a Toyota Magyarországnak, azon belül is Balogi Ádámnak. A tesztautóink tisztaságáról most is az Easy Wash Lurdy csapata gondoskodott.

2021.05.04.

/Zolo/

 

Műszaki adatok
Motor	1987 cm3, 4 hengeres, VVT-i benzines-elektromos hybrid
Teljesítmény	184 lóerő (135 kW), ebből a benzinmotor 153 lóerő (112kW) @6000/perc, az elektromos 107LE (80 kW)
Nyomaték	190 Nm @4400-5200/perc a benzines, 202Nm az elektromos
Erőátvitel	E-CVT (fokozatmentes automata)
Gyorsulás (0-100 km/h)	8,2 másodperc
Végsebesség	180 km/h
Fogyasztás	5,3 l/100km
Saját tömege	1504 kg
Csomagtér	358 liter
Alapára	9 340 000 Ft
Tesztautó ára	12 304 800 Ft