Szerénység
Valójában ismét valami Fritz jószágot vadásztam a CsontiCar udvarán, amikor Zoli felhívta a figyelmem a még kint ácsorgó Celicára. Azt mondta „A gyengébbik motor van benne, de kár lenne kihagyni, patent kis gép.” Igaza volt.
Őszintén bevallom, hogy ezeket az első kerék meghajtásos „sportkocsikat” sosem értettem. Valahol mindig feldolgozhatatlan marad számomra a történet bizonyára, de egy sportkocsinak hátsó (esetleg újabban össz-) kerék meghajtás a lényege szerintem. Lehet ez bigott gondolat és nem vitatom, hogy egy remek, elsőkerekes autóval – Ford Focus ST, Opel Astra OPC – igen jókat lehet autózni, de mikor valaminek lapos, ékszerű alakja van, ott igénylem, hogy kanyarban rakosgassa a fenekét. Egy GT4 vagy egy GT4 Carlos Sainz Edition már igen-igen lázba hozna, de ez így… Pedig ez egy jó autó. Nagyon is jó. A Celica hatodik generációja utolsó darabjainak egyike közül lehet a járgány, mert ’99-ben már jött az utód. Érdekes, hogy a ’90-es évek végén több autónál is használta a Toyota ezt a kissé bamba, békára emlékeztető lámpaformát, a megfáradó gumikéderekkel. Elég megosztó design elem, akinek tetszik, annak nagyon, akinek nem, annak nagyon nem. Szubjektív – mint minden, ami ízléssel kapcsolatos.
Az autó előélete pontosan dokumentált, mind a 203 000 km alatt rendszeresen karbantartották, a harmadik tulajdonos használta Németországban és ő hozta haza magával, amikor haza költözött. A hölgy minden szerviz számlát, feljegyzést megtartott az autóról, az eredeti szervizkönyvet is. Igaz, ezek tanúsága szerint a kötelező szervizeken, vizsgákon kívül igen eseménytelenül telt az autó élete, hiszen még abból a korból való, amikor „egy Toyota sosem romlik el” szlogennel hirdette az autóit a Japán gyártó. Tény, hogy ugyanezt a strapabíró, masszívságot éreztem a korábban kipróbált GT86-oson is.
A gondos dokumentáció valóban tükrözi az autó állapotát, rossz szót nem lehet rá szólni. Semmi koppanás a futóműtől, zörgés, zaj, oda nem illő hang nem érkezik sehonnan. A középkonzol hallatott néha minimális zörgő/cicergő/ropogó hangot, ezt jó eséllyel pár csavar vagy patent megoldja. Tű pontos a váltó – már-már, mintha tornyos váltó lenne – ugyanígy a kormány is a futómű is, gyönyörű az autó egyenes futása. Az 1762 cm3-es motor meglepően jól teljesít – igaz, az 1170 kg-os autó nem tartozik a nehezek közé. A 115 lóerőt 5800-as fordulaton adja le, a 149 Nm nyomatékot pedig 4800-as fordulaton, de 2000-től már egészen stabilan húz a motor és szépen forog, nem erőtlenedik el a magas fordulatszám tartományokban sem, de nem feltétlen igényli a szétforgatást, remekül elközlekedik kis fordulaton, akár városban is egészen jól elporoszkál ötösben 50 km/h-val. Természetesen a gyenge motor fényében nem voltak illúzióim, de magához képest igencsak dinamikus az autó. A 9,7 másodperces 0-100 km/h sprintet jó eséllyel a mai napig tudja, ahogy megkockáztatom, hogy a 200 km/h végsebességet is, mert a Szentendrei útra kikanyarodva igen szép gyorsításba kezdett, meglepően hamar fogytak a fokozatok.
Határozottan csendes az utastér – bár mitől ne lenne az, a gyári kipufogó minimálisan sportos, morgást hallat csak, azt is magasabb fordulaton, 3000 alatt szinte néma. Az autóban rengeteg extra felszerelés van, gyári bőrülések – egésze szép állapotban – klíma, elektromos ablakok, egész szimpatikus hangzású VDO fejegység, ülésfűtés – igen, ez utólagos beszerelés, de egészen igényes megoldás, simán elhinném, hogy gyári. Állítható kormány magasság, ködlámpák, alufelnik, az összes extra hibátlanul működik.
Komoly sérülése sem volt az autónak, talán csak az egyik első elem volt fújva, de az is csak minimálisan. A lengéscsillapítók egészen más hangolásúak, mint a mostani autóknál, kissé bólogat velük az autó, érezhetően lágyabbak, puhábbak, mint manapság divat, egészen jó a menetkomfort is. Tény, hogy ezáltal nem annyira magabiztos a kanyarodás, de a stabilitásnak nem megy kárára a dolog. Simán meglehet, hogy egy szett új gátló más megvilágításba helyezné a történetet, de így sem kellemetlen a vezetés. 195/65 R14-es, alufelnire pattintott gumik vannak az autón – kissé komikusnak tűnhet a méret a mai 20-21”-os, gyári felnik világában, de jól állnak a kocsin. A fékek – bár szemlátomást nem túl nagyok – egész határozottan megállítják az ABS-el felszerelt autót, a 4 tárcsa egy pillanatig nem habozik, ha lassításról van szó.
Az utastér – sportkocsihoz híven – az első utasokra koncentrál. Középen könyöklő, egy kisebb rekesszel és kihúzható pohártartóval, egészen kényelmes vezetési pozíciót lehet beállítani, az ülés remekül állítható, még a bőr csúszóssága ellenére is jó az oldaltartás – bár manapság ez már kevés lenne a kategóriában, ahhoz kissé túl fotelszerű. A kesztyűtartó sem kicsi és szép, hosszú ajtókban is hosszanti zsebek vannak, a műszerfalon is akad pár mélyedés, kisebb tárgyaknak. Meglepően praktikus autó. A hátsó ülésen is van hely, a kagylósított ülőlap két utas számára nyújt egy-egy fenéknyi helyet, a számomra beállított első ülés mögött még a lábtér is élhető volt, a fejtér viszont jelzi, hogy hátra inkább 170 cm alatti utasokat várnak. Az első ülés viszont szépen előrecsúszik, ha ki-be szállnak hátra, nem nehéz az attrakció.
Az autó a maga alig a méter fölé kúszó magasságával igen vagány, a hatalmas, járdát beterítő, keret nélküli ajtók pedig tovább hangsúlyozzák a nyúlánk forma szépségét. A csomagtér ajtaja hatalmasra nyílik, kiszerelt kalaptartóval és ledöntött ülésekkel igen nagyra bővül az alaphelyzetben 283 literes üreg. A magas perem annyira nem kedvez a bepakolásnak, de a ’90-es évek eleji design még nem vette annyira figyelembe a praktikusságot sok esetben.
Összegezve kifejezetten kellemes meglepetés volt nekem ez a Celica. Remekül autózható, a nem túl erős motor ellenére, kategóriájához képest egészen élhető az utastere, precíz a kormány, a váltó és a futómű sem hagy kívánnivalót maga után. Nem mondom, hogy „kéne”, mert továbbra sem kenyerem az elsőkerekes sportkocsi, de 990 000 Ft-ért igen jó vétel. Ez az autó egy unikum, remélhetőleg egy gyűjtőnél folytatja tovább az életét, mert napi használatban, esetleg boyracer autóként sanyarú és szégyenteljes világ várna erre a kis csodára.
2018.01.28.
/Zolo/
Műszaki adatok | |
Motor | 1762 cm3, benzines szívó |
Teljesítmény | 115 LE (85 KW) @5800/perc |
Nyomaték | 149 Nm @4800/perc |
Saját tömeg | 1170 kg |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 9,7 másodperc |
Végsebesség | 200 km/h |
Fogyasztás | 8,6-10,2 l/100 km |
Tank | 60 liter |
Csomagtér | 283 liter |