Vadmandarin
Valójában a szín és a vagány forma volt, amit megfogott és kíváncsivá tett, amikor a Ford C-Maxot vittem vissza.
Ez a mandarin-gyöngyház metál valami észveszejtően jól néz ki. Hivatalosan a „Tangerine Scream” nevet viseli és mintegy 300.000 Ft-nyi összeg leszurkolása után válik elérhetővé, de szerintem minden fillért megér.
Egyszerűen mesés, ahogy csillog a napfényben. Attól sem kell tartani, hogy egy ajtónyitásnál leverjük az éléről a festést, mert a zseniális, pár műanyagból, gumiból és rugóból álló mechanika segítségével minden ajtónyitásnál él védőt varázsol a rendszer a szükséges helyekre. Innovatív és hasznos ötlet.
A színen és az ajtókon túl igen kényelmes fűthető Recaro belső fogadott. Fekete, combtámaszos bőr, ST és RECARO feliratokkal. Annak ellenére, hogy nincs deréktámasz, az ülést remekül be lehet állítani elektromosan és még hosszabb vezetés után sem fájdult meg a derekam.
A combtámasz racsnis műanyag megoldása nem túl stabil, egy szokatlanabb mozdulatra visszacsúszik és újra ki kell húzni, de ezt leszámítva nem érheti szó az ülést. Kiváló oldaltartás, sehol sem túl kemény és nem nyom, ráadásul esztétikailag is tökéletesen illik az autóhoz.
Az autóban hátul is megfelelően el lehet férni. Természetesen figyelembe kell venni, hogy az első ülések vastagabbak és szélesebbek, mint a széria modellben, ez kicsit a lábtér rovására megy, de még így is bőven kényelmes a hátsó ülés két fő számára.
Három felnőttet már nem ültetnék be egy hosszabb útra. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az ST felszereltséghez tartozó fekete tetőkárpit és a fekete bőrülések, továbbá a lesötétített hátsó ablakok miatt egészen sötét lesz az első ülések mögött, sőt, a most divatos, emelkedő övvonal miatt gyerekek vagy alacsonyabb termetűek nem annyira komfortosan látnak ki az ablakon oldalt.
Persze messze nem zavaró a dolog, csak esetleg megszokást igényel. Becsületére váljon a Fordnak, hogy egész ügyesen gazdálkodtak a rakodó helyekkel. Remek ajtózsebek vannak elől és hátul, a másfeles flakon itt is mindenütt elfér, sőt, az első traktusban még befér mellé valami más is.
Bal térdnél kihúzható rekesz, középen pedig változtatható határolóval ellátott, fedeles, mélyíthető pohártartó, illetve a könyöklőben remek kis üreg található. A kesztyűtartó is megfelelően tágas.
A középkonzol alján, a váltó előtt lévő kis üreg egy mobiltelefon gyors elnyelésére alkalmas. Annál is inkább, mert egy 12.V-os csatlakozó és egy USB bemenet is található itt, bár ezekből jutott a könyöklőbe is szerencsére. A szórakoztatásról, telefonról, navigációról és a klímáról a már ismert SYNC rendszer gondoskodik, a korábban említett módon.
Dicséretet érdemelnek az extra műszerek, olajnyomás, olajhőfok, turbo nyomás, a középkonzol fölött, a műszerfal tetején. A Ford Escort Coswort rendelkezett hasonlókkal korábban.
A csomagtér – kombiról lévén szó – remekül élhető, 490-1516.liter között variálható az ülések ledöntésével illetve a plafonig pakolással. Teljesen sík területet lehet létrehozni hátul igény esetén, hogyha az ember nagyobb tárgyakat szállít.
Bizonyára nevetségessé válok most, de egészen addig nem tudatosult bennem, hogy ez egy dízel autó, amíg nem néztem a fordulatszámmérőre beindításkor. Komolyan eszembe sem jutott, hogy létezik DÍZEL változat az ST-ből. Pedig van – ráadásul már nem is új-keletű – nem jártam utána előzetesen a kínálatnak – mea culpa. Igen, kissé csalódott voltam. Egy bitang, első kerekes, benzines csodára számítottam.
No sebaj – volt már nekem szerencsém remek dízel Fordhoz. Egészen kellemes motorhangja van. Nem állítom, hogy nem lehet észrevenni a dízelséget, de igen minimális. Gyorsításkor 2000/perc fordulat környékén egészen komoly, röfögő-hörgő szíváshang kerekedik elölről és ez mosolygásra készteti az embert. A kipufogót nem hallani – látványra viszont nem utolsó a középre helyezett, remek formatervű króm-vég.
A 400.Nm nyomatékot már 2000/perc fordulaton leadja, ezért értelemszerűen már innen nagyon nekiiramodik a mandarinunk. A vágta nagyjából 3700-as fordulatig tart – a 185.lóerőt 3500/percnél adja le – tehát 4000 környékén érdemes elváltani. Viszont ebbe a fordulattartományban használva az autót igen komoly meglepetéseket okozhatunk a forgalom többi résztvevőjének. A 8,1.másodperces 0-100.km/h-s sprint és a 217.km/h-s végsebesség kifejezetten jónak mondható.
Meglepő élmény lehet az Autobahn-on, amikor 180.km/h-nál megjelenik a tükörben egy villogó Focus. Így leírva kissé talán szürreális. Hatodik fokozatban kicsivel kétezres fordulat fölött éri el a 130-as autópálya tempót és innen már teljes dinamikával húz.
Kövér gázadásra közel 2BAR-t tölt a turbo, tehát igencsak megjön az ihlet, ha menni kell. Sietős üzemmódban az autó étvágya is ennek megfelelő, városban bizony 9-10.liter gázolajat is benyakal, ha kicsit szorgalmasabban nyomogatjuk a gáz pedált, városon kívül 4-6.liter között „eljárkál” az ember.
A 2230.km vegyes teszt alatt 6,9.l/100.km átlagfogyasztás szerintem a teljesítménnyel és a közel másfél tonnás tömeggel szerintem tökéletesen arányban van, pláne, hogyha figyelembe vesszük a kiválóan működő start/stop rendszert, ami bemelegedés után üresbe téve a váltót és a kuplungot felengedve azonnal leállítja és a pillanat töredéke alatt újraindítja az autót.
Nem tudom, mennyiben sikerült megoldani a turbo hűtését és kenését álló motorral, de forszírozott használat után én inkább inaktívvá tettem ezt a rendszert pár megállás erejéig. Jobb a békesség.
Ami furcsa volt számomra, hogy a hátsó tolatókamera remek belátása és a hátsó tolatóradar mellett az autóban elől nem volt semmi érzékelő. Persze, különösebb gondot nem okozott számomra a dolog, de többen megjegyezték, hogy „nem látni az autó orrát”, tehát lehet indokolt lenne ennek a beépítése.
Amit feltétlen kiemelnék még, a remek futómű. Ugyan a Mondeoknál már tapasztaltam, hogy nincs oka szégyenkezni a márka európai divíziójának, erről a futóműről ismét csak jókat tudok mondani. Megfelelően tart, nem ráz, nem pattog, az úthibákat minimálisan jelzi, de egyáltalán nem kényelmetlen, mégis kellően feszes egy sportmodellhez. A hozzá tartozó 235/35 R19-es, meseszép, hatalmas, lakk-fekete felnikkel együtt igen korrekt combót alkot. Ehhez társulnak még a megfelelően hatékony és látványos fékek is, amelyek minden helyzetben tökéletesen megteszik a hatásukat.
Ezekkel az extrákkal felszerelve tesztautónk közel 11 millió Forintos vételára kissé soknak tűnhet, de kategórián belül tökéletesen megtalálja a helyét.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki a C-maxnál kissé kevésbé „apukás”, egy OPC Astránál (kékkel, link a tesztre) családiasabb és fogyasztás-barátabb, mégis megfelelően fürge és feltűnő autót szeretne.
A tesztautót köszönjük a Ford Magyarországnak!
A járgány tisztaságáért az Easy Wash Lurdy felelt.
2016.02.21.
/Zolo/