Faceliftes szürkeség

 

Ismét Renegade teszt, a Mazda Motors Hungary jóvoltából.

A faceliftes Mazda 6 Sedan járt nálunk a Nippon Weekend rendezvényen, nem régen. Korábban, ugyanezzel a motorral, kicsit magasabb felszereltséggel volt már szerencsénk egy G165-ös Mazda 6-oshoz.

A motoron nem történt különösebb változás, a kicsit gyarapodott tömeggel – közel 1400kg – is ugyanazt a teljesítményt és nyomatékot adja le és ugyanazt a 7,9 literes átlagfogyasztást produkálta az 1170 km-es tesztelés során a lassan 10.000 km-t futott tesztautó. Ezzel a motorral utazóautónak, gurulgatni, nyugodt vezetésre tökéletes az autó, ha valakinek viszont igénye van a fokozottabb tempóra, annak a 2,5-ös, 192 lóerős modellt ajánlom. A Mazda eléggé kiaknázta az autó formai lehetőségeit, a faceliftnél igen óvatosan nyúltak mindenhez, ahogy a korábbi Mazda 6-os esetében is. Alig észrevehető változtatások voltak az autó első részén, kicsit más, díszesebb ködlámpa, első lökhárító, hűtőrács, embléma. Halványszürkésebb árnyalatú háttér a lámpákon. Kicsit markánsabb, minimálisan agresszívebb lett az autó kinézete. A 19”-os felnik szürkés, gunmetal színe az aktuális divattrendnek felel meg.

A korábbi extrák nagy része megtalálható volt most is, az elektromos, bőr ülések maradtak le a listáról, de ennek ellenére kifejezetten kényelmes az utastér. Jól tartanak az ülések, a kárpitok tartósnak, strapabírónak tűnnek mindenütt. A belsőhöz is nagyon finoman nyúltak a Mazda tervezői. Megkapta a korábban a Mazda 3-asnál látott stílusú navigációt, amely a műszerfalból kiemelkedve mutatja a helyes irányt. Számomra kicsit meglepő ez az elrendezés, szimpatikusabb volt a korábbi, műszerfalba integrált megoldás, így kicsit olyan, mintha lefelejtették volna a tervezésnél és utólag odakanyarították egy tollvonással a tervezőasztalon. Cserébe remek a software, mutatja a környező utcákat, gyorsan és pontosan navigál, a következő autópálya kitérőnél részletezi a szolgáltatásokat, sőt, az alagútba érve egy kis alagutat mutat. A komplett rendszer – Hi-Fi, Navi, fedélzeti számítógép – kezelése is igen egyszerű és kényelmes. Akár a képernyőt érintve, akár a vezérlő gombról, ami a váltó mögött, remekül elérhető helyen található, de sok funkció a multikormányról is elérhető, amin az Opel Insigniával szemben a szerintem megfelelő helyre kerültek a hangerő és más vezérlő gombok. Ami szerintem kifejezetten kényelmes ötlet, a könyöklő és a középkonzol között meghosszabbított rész. Mondhatni, a könyöklő továbbvezetése, de valójában nem. Igaz, ugyanazt a funkciót látja el, bevonták kényelmes, helyzetéhez képest puha anyaggal, ezáltal kényelmesen elérhető a kormány és létrehozható a korábban, BMW 3 Cabriomban megkedvelt félig fekve-könyökölve vezetős pozíció. Hasonló dicséret illeti az esztétikai szempontból harmonikusabb színvilágot – eltűnt a számomra érthetetlen bordó csík a műszerfalról, helyette az autó külső-belső színével egyező árnyalat került oda. Alapvetően az egész autóra jellemző ez a finom, óvatos „csiszolgatás” az elődhöz képest. Láthatóan alig akartak hozzányúlni a már-már tökéleteshez. Igaz, sok helyen érződik a könnyítés szándéka, vékony textilek, bőrök, gyengécske műanyagok jellemzik a felhasznált anyagminőséget, de a többi márkánál sincs ez különb mód. Továbbra is maximális tisztelet a rengeteg rakodóhelyért, ami most egy rolós, dupla pohártartós rekesszel bővült, a lehajtható fedelű helyett, a könyöklő előtt.

 

A kulcs nélküli rendszerhez tartozó indítógomb felkerült egy jobban látható helyre, a műszerfal tetejére. Természetesen továbbra is csak kinyomott kuplunggal és benyomott fékpedállal indítható az autó. Elérte a kéziféket is az elektronizálás hulláma, a korábbi modell kézifékkarjának helyén egy esztétikus kis kapcsoló található a rögzítőfékhez.

Kicsit fejlesztették a Head Up Display-t is, már nem csak a sebességet és alapvető utazási információkat jelenít meg, de a futó navigáció legközelebbi javaslatait is felhozza. Praktikus, az ember le sem kell vegye a szemét az útról. Furcsa jelenség, hogy a kormány 50 km/h fölött – legalábbis így vettem észre – csilingel és jelez, hogyha elengedem pár másodpercre.

A 480 literes, remekül pakolható csomagtér – amely a 2/3 arányban dönthető hátsó ülések lefektetésével tovább növelhető, az utastér hosszából adódóan pedig ügyes sakkozással 3 méternél hosszabb tárgyakat is kényelmesen elnyel. Nagy piros pont, hogy a korábban nyers fémdarabként csúnyálkodó kar, amely tartja/mozgatja a csomagtér ajtót kapott egy esztétikusabb műanyag burkolatot.

 

A futómű az előző modellhez képest nekem egy kicsit kemény volt, a hosszbordás útegyenetlenségek érezhetően nagyobbat ütöttek és jobban rázott a kis méretű kátyúknál is. Tény, a Zoom-zoom sportossága továbbra is fennáll, remekül tart és piszok jókat fordul az autó. Nekem egy halvány fokkal jobban illett az autóhoz a korábbi, kényelmesebb beállítás.

A tesztautó színe egyébként dicséretet érdemel, a feláras Meteor szürke szín kifejezetten jól bírja a port és más koszt, alig látható rajta minden piszok.

A tesztautó ára ezzel a felszereltséggel kicsivel haladja meg a 8,5 millió Forintot, ezért a pénzért egy remek, tágas, kényelmes, biztonságos és végtelenül elegáns autót kapunk, amely még most is kiemelkedik az utcák színtelenségéből.

 

2015.07.17.

/Zolo/