A bordó igásló
Szokásos körömet futottam a CsontiCar udvarán mikor észrevettem ezt a Passatot. Nem rég érkezett – és azóta el is kelt –, ilyet még úgysem próbáltam.
Ahogy beindítottuk, a PD motor kartácsolásától rögtön fültől-fülig vigyorogtam magam és eszembe jutott az igen megosztó Smoke&Charm TDI Klub számos mókás posztja, a dízel járgányokról. Természetesen, ahogy közeledett az üzemmeleg hőmérséklet a kerregés szépen alábbhagyott. Oké, teljesen nem halkult el – a PD technológia zajosabb megoldás – de nem volt már annyira zavaró.
Az autóba beülve rögtön hatalmas piros pontot kellett elkönyvelnem, pont a zaj okán. Bitang jól hangszigetelték az utasteret, egészen korrektül elhalkul a motor. Oké, tagadhatatlan a dízelség, hiszen adottak a vibrációk, de a helyzethez képest egész kulturált. Igaz, a 11 év nem telt el nyomtalanul, itt-ott már nyiszorognak a műanyagok, kisebb fordulaton a műszerfalből cicergések hallatszanak. Ilyeneket Édesapám 2001-es Mondeojában például sosem hallottam. Persze meglehet, hogy a zajforrások egy hanyag szét- és összeszerelés eredményei, de akkor is zavaró. Becsületére váljon az autónak, hogy a gyári HiFi egész szépen szól, megfelelő hangerőnél feledteti a zajokat. Érdekes gondolkodásra vall – amit már a korábbi Opel Mokka tesztnél is megfigyeltem –, hogy a kormányon a hangerő gombjai jobb oldalt vannak, vele szemben pedig a tempomat gombjai bal oldalt. Számomra ez teljesen logikátlan, hiszen az ember a rádiót és a hangerőt piszkálja többet, praktikusabb lenne ennek gombjait a bal oldalra tenni, hiszen az emberek – én biztosan – a bal kezükkel fogják a kormányt többnyire. A jobbal váltanak, könyökölnek, stb.
A Passatnak remek könyöklője van. Kellemesen puha, plüss borítást kapott, előrecsúsztatható, kényelmesen elérni róla akár a kormányt, akár a tiptronic váltót. Előtte a kézifék mellet két pohártartónak is akadt hely. Igaz, ezen kívül túl sok pakoló helyet nem találunk, a könyöklőben van egy kis rekesz pár apróságnak, kesztyűtartó, nem túl tágas zseb az ajtón és ebben kimerült. Szerintem egy ilyen kategóriás autóban azért illene több hely legyen a sofőr körül. Tény, maga az utastér tágas és kényelmes. A sofőr ülés magassága is állítható, a deréktámasz is pont a megfelelő helyen van, az ülés kialakítása miatt pedig egész terpeszkedősre lehet venni a figurát, tekintettel a tiptronic váltó adta kevésbé „munkás” vezetésre. Hasonlóan kényelmes a hely a hátsó ülésen is, bár szerintem a háttámlát ott túl függőlegesre tervezték, ami hosszabb távon fárasztó lehet. Igaz, kiszállásnál még így is könnyen megfejeli az ember az autóhoz képest erősen lejtős C-oszlop tetejét (igen, nekem sikerült). Tény, a lábtér cserébe hatalmas, a hátsó ajtó is tágasra nyílik, ide is jutott két fejtámla és könyöklő. Ebbe valami érdekes elgondolás alapján széles, lapos rekeszt alakítottak ki – talán dokumentumoknak?
Mindezekkel együtt az utastér nagyon kényelmes. Remekül működik a digitális klíma, az ülésfűtés is, megfelelő körülmények között ezek is emelik a komfortérzetet. Talán az egyetlen, az első ülőlapok rövidsége volt, de még ez sem volt annyira zavaró. A korábban említett remek hangszigetelés és a közel minden útegyenetlenséget elnyelő – már-már hajós érzést adó – futóművel együtt ez egy remek utazó autó. Természetesen mindehhez hozzájárulnak a Borbet felniken lévő, ballonos 15”-os gumik is. Az órában lévő 236.000 km tanúsága szerint megfelelően tartós is minden, a gyári plüss üléseken semmi nyoma nem volt kopásnak vagy kiültségnek, megkockáztatom, hogy kétszer ekkora futásteljesítménynél sem lenne feltűnő változás. A gyári bőrrel bevont kormánykeréken már apró kopásokat lehetett felfedezni, de még az is elég sok kilométert kibír különösebb elhasználódás nélkül.
A ledönthető hátsó ülések mögött lévő, közel úszómedence méretű, remekül pakolható csomagtartó, amely mindemellett egy teljes értékű pótkereket rejt és még csomagrögzítő fülek is vannak benne felteszi a koronát a tágas utastérre. A tágas és magasra nyíló csomagtérajtón keresztül remekül pakolható, négy ember csomagjait szerintem több hétre is képes magába rejteni.
Az öt sebességes tiptronic váltó teszi a dolgát, kickdownra egész normális tempóval reagál, de kézi üzemmódba felesleges tenni, remekül kontrollálható a gázpedállal, ennél több vezetési élményt nem kell várni ettől az autótól, nem erre találták ki. Ötödikben 2000/perc fordulaton dolgozik a motor 100km/h-nál, ezeknek a motoroknak a takarékossága pedig már-már legendás. Sajnos a fedélzeti számítógépet bárhogy nyomkodtam sem sikerült fogyasztás mérőt előhoznom, csak a hátralevő, illetve a már megtett kilométereket tudtam kicsalogatni belőle, tény, az előbbi nem nagyon változott, az alatt a közel 100 km alatt, amíg az autóval mentem, tehát valóban éhezőművész lehet a jármű.
A hosszában beépített, 130 lóerős, négy hengeres, dízel motor minden különösebb erőlködés nélkül mozgatja a másfél tonnás karosszériát, sőt, a forgalmi tanúsága szerint még másfél tonna vontatmánnyal is elboldogul. Nagyjából 2500/perc fordulatszámon van ereje teljében,de 4000/percnél érdemes kicsit engedni a pedált, hogy váltson a tiptronic, mert felesleges tovább forgatni, ott elfogy az erő. Ami egy kicsit furcsa volt, hogy a fékpedál kicsit erőtlen hatást keltett. Megvolt a megfelelő fékerő, csak nagyon taposni kellett. Igaz, egészen máshoz szoktam és lehet egy másfajta fékbetét ezen változtatna…
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ezeket az autókat már nem arra tervezték, hogy az ember nekiálljon otthon a 10-es kulccsal barkácsolni, ha valami baja van, de a gyári xenon fényszórók cseréje nem lehet kis mutatvány. Az egészen biztos, hogy ki kell venni hozzá a fényszórót, mert semmi hely nincs mögötte. Az elmúlt 11 év azért nyomot hagyott a műanyag burkolaton, kicsit karcos, opálos a fényszóró. Egy nem túl költséges polírozással még évekig szép lehet, mondhatni, ez természetes költség a sok műanyag világában – ilyen az üveg lámpáknál nem volt.
Mit is mondhatnék a végére? Remek, tágas, kényelmes autó, tartós utastérrel, tartósnak mondott motorral. Akinek szempont az alacsony fogyasztás és nem zavarja cserébe a dízel autók zaja, illetve magasabb szervizköltsége, annak jó szívvel javaslom! Arra figyeljen nagyon vásárláskor, hogy egy megfelelően karbantartott autót vegyen, ami vélhetőleg nem futott sokat, mert ezekkel az autókkal irdatlan mennyiségű kilométert képesek megtenni és beleszaladni egy kettős tömegű lendkerék cserébe, vagy valami nagy nyomású üzemanyagrendszerrel kapcsolatos problémába elég költséges móka lehet.