Nyáron járt nálunk az akkor teljesen újdonságként debütáló CX3-as dízel változata.

Akkor igencsak keveselltem azt a teljesítményt az autóhoz, így nagyon kíváncsian vártam ezt a változatot, közel másfélszer annyi lóerővel és kicsit kevesebb nyomatékkal.

A szinte megszólalásig hasonlító, ugyancsak Soul piros színben pompázó maximális, Revolution Top felszereltségű autó nagyrészt a várt hatást hozta, annyi lényeges különbséggel, hogy szerencsém volt és hideg, havas, sáros körülmények között próbálhattam ki az autót.

Egészen minimálisan szembetűnő a teljesítmény különbség. Amivel korábban és dinamikusabban adta le a dízel a nyomatékát, nagyjából annyival később jött ki a benzines ereje. Minimálisan észrevehető, fordulatszámbeli különbség van csak. A 2800-as fordulaton jelentkező 204 Nm és a 6000-es fordulaton jelentkező 150 lóerő kissé magasabb fordulatszámokban teszi életképessé az autót, érezhetően 4000/perces fordulattól hoz igazán.

Az igencsak szerencsétlenül hosszú fokozatokkal ellátott automata váltó elrontotta az élményt. Az alsóbb fokozatokban kicsivel, a felsőbb fokozatokban sokkal rövidebb áttételekre lenne szüksége egy ilyen benzines motornak.

Az 1300 kg közeli autótól a 9,6 másodperces 0-100 km/h-ra gyorsulás és a 195 km/h végsebesség mindezzel egyetemben nem rossz érték, bár egy ügyesebb váltóval sokat lehetne rajta javítani és nem lenne az embernek folyamatosan olyan érzése, hogy erőlködik a motor. Igen, dinamikára, menetteljesítményre jóval többet vártam az autótól. Már csak azért is, mert a briliáns fék és futómű comboja kívánná a dinamikusabb haladást.

A négy kerék meghajtást volt szerencsém több helyen is próbára tenni, megjárattam az autót a Mátrában, sőt, egy korábbi – teljesen hóval borított – Rallye Túrás gyorsasági szakaszt is bejártam vele – Károlytáró-Bagolyírtás – minden gond nélkül.

Az autó tökéletesen mozog minden körülmény között. Bizonyára sokat segítettek ebben a 215/50-es 18”-os Toyo gumik is, de sehol sem maradtam szégyenben. A futómű megfelelően feszes, hozza az egyértelmű, Mazdás Zoom-Zoom élményt, nem billeg, nem dülöngél, remekül tartja a karosszériát minden helyzetben. Cserébe egy kicsit pattogós, de egy sportos autónak ennyi feszesség bőven megbocsájtható.

A sportos formából mindent kihozott a Mazda, amit csak lehet, egy hátrányát fedeztem fel – bár ez minden csapott-hátú autóról elmondható – sáros, latyakos úton pillanatok alatt piszkos lesz a hátulja, a hátsó szélvédő és a tolatókamera pedig innentől közel használhatatlan, az ember kénytelen a radarokra hagyatkozni. A kamera egyébként is már-már felesleges, mert az autó annyira jól átlátható hátrafelé, hogy tökéletesen lehet vele tolatni is szerintem. A vagány formának még egy hátulütőjét fedeztem fel, ami a fekete bőr üléssel párosítva kissé sötétté teszi a beltér hangulatát.

Az emelkedő övvonal miatt a hátsó, oldalsó ablakok olyan magasan vannak, hogy alacsonyabb termetű ember, gyermek nem lát ki rajtuk.
Kissé hasonlóan az Opel Mokkához. Ez a korábbi CX3 világos bőr üléseiből nem volt ennyire feltűnő.

Tény, hogy ez a fekete/piros kombináció sokkal ízlésesebb és eltaláltabb a világosnál, a minimális karbon matricázás is belefér a sportos világba – kár, hogy nagyon látszik, hogy csak matrica. Jobban illik az autóhoz is. Az ülések alapvetően kényelmesek, bár kicsit rövidek az ülőlapok, a hátsó ülések támlája pedig meglehetősen meredek.

A könyöktámaszok továbbra is nagyon hiányoznak, az első ülések közül különösképp, a helyettük lévő pohártartók és rakodórekesz nem mentesítik a helyzetet. A HiFi külön dicséretet érdemel, az autó méretéhez képest igen kellemesen szól és meglepő módon, most, hogy már kipróbáltam

a Ford Mustangot értettem meg, hogy miért is került oda és úgy a központi visszajelző, ahol van. Az ember nem kell levegye a tekintetét szinte a szélvédőről, mert egy síkban van mindennel.

A kicsi HUD, ami a kormánykerék fölötti részben nyílik fel és jelez szintén remekül beállítható és praktikus dolog, minden vezetéssel kapcsolatos, lényeges információ megjeleníthető rajta. További jó pont a gyorsan, logikusan, Magyar nyelven működő menü és navigáció. Sok európai gyártó a mai napig nem képes erre…

A 15, 22, 29°C-os tagolású, egy zónás klíma viszont igen nehezen beállítható még mindig, szinte képtelenség vele beállítani az ideális hőfokot. Japánosan nyers és egyszerű a műszerfal elrendezése, a lehető legminimálisabb gombbal oldottak meg mindent, inkább digitális, többfunkciós megoldásokat találhatunk. Annak, aki ezt favorizálja ez kifejezetten öröm – én inkább a gombrengeteget szeretem.

Az utastérben az autó méretéhez képest próbáltak minél több rakodóhelyet kialakítani, de elég sikertelenül. A váltó előtti rekesz például csak addig használható igazán, amíg egy pendrive-ot vagy 12V-os töltőt/aljzatot nem teszünk be, onnantól alig fér be oda valami. A 350-1260liter között variálható csomagtér megfelel a kategóriának, külön ötletes a kis polc, amivel ügyesen megosztható a rakomány elhelyezése. Méretéből és kinézetéből sokan gondolnál, hogy „női autó”, ez esetben viszont szinte megmagyarázhatatlan, hogy a piperetükrök miért nem megvilágítottak? A fekete utastérben alig-alig látni magunkat igény esetén ezekben a tükrökben.

Az első fényszóróm már a Mazda 6-os óta remekül bevilágítják az utat, ez más kategóriákban sem változott, hibátlan a fényerő és a pozícionálás. A biztonsági extrák közül kiemelném a sávtartót egy kicsit, a minimális búgás és jelzés éppen csak arra elég, hogyha kissé lankad a sofőr figyelme, észrevegye.

Indokoltabbnak látom például a Ford Mondeo mondhatni sokkal agresszívabb jelzését és beavatkozását – célravezetőbb. Végül – ami miatt az emberek inkább favorizálják a dízel autókat – a fogyasztás. Kicsivel 3000km fölött tettem meg az autóval, mondhatni vegyes használatban. Városban – dinamikus használat mellett – a remekül működő start/stop rendszerrel együtt is 10-12 liter között fogyaszt, országúton simán levihető 5-6 liter környékére a fogyasztás a tempomatot fix 80-100 km/h körülire állítva, autópályán inkább 7-8 liter körül fogyaszt.

A teljes tesztút alatt 7,9 literes átlagfogyasztás korrekt egy ilyen autótól. A dízel nagyjából egy literrel kedvezőbb fogyasztása szerintem nem indokolja a benzinestől való elpártolást.

Kissé szíven ütheti az embert a nyolc millió Forint körüli vételár, de ezért a pénzért egy teljes extrával felszerelt, remek képességű, valóban 4X4-es mini SUV-ot kap az ember.

Egy jó tanácsot fűznék csak a végére: az örök élet titka a két literes, benzinmotor, kézi váltóval. Ezt az automatát, ehhez az autóhoz, ezzel a motorral továbbra sem erőltetném.

 

A tesztautót köszönjük a Mazda Motor Hungary-nak!
A járgány tisztaságáért az Easy Wash Lurdy felelt.

 
2016.03.02.                    Zolo